Az 1970-es években megjelentek a gyakorlati alkalmazások a különféle technológiák fejlődésének köszönhetően, és olyan robotok születtek, mint a PUMA sorozat és a SCARA robotok. A következő időszakok visszaesést és fellendülést tartalmaztak, 2014-től 2018-ig a globális eladások nőttek, és az előrejelzések szerint 2019-től 2021-ig évente átlagosan 14%-kal nőnek. A fejlődés országonként eltérő volt: az Egyesült Államok a teljesítmény és az intelligens technológia terén vezetett, Japán később "robot királysággá" vált. kutatás és prototípus fejlesztés.
Ami a definíciót illeti, a technológiai fejlődés miatt az ipari robotok definíciója még nem véglegesen kialakult, de négy lényeges jellemzővel rendelkeznek: sajátos mechanikai szerkezet, sokoldalúság, változó intelligencia és függetlenség. Az osztályozási módszerek sokfélék: koordináta-jellemzők alapján kategorizálhatók derékszögű koordinátákba, hengerkoordinátákba stb.; vezérlési módszerek alapján nem-szervovezérlésre és szervovezérlésre oszthatók; besorolhatók topológia, intelligenciaszint, meghajtótípus és feladat szerint is, minden kategóriának megvannak a saját jellemzői és alkalmazható forgatókönyvei.
Az alapelemeket tekintve egy ipari robot három részből áll: a robottestből (manipulátor, beleértve a robotkart, a hajtó- és átviteli eszközöket, valamint az érzékelőket), a vezérlő- és vezérlőrendszerből, valamint a tanító függőből. A legfontosabb paraméterek közé tartozik a szabadsági fok (a rugalmasságot jelző, jellemzően 3-6), a pozicionálási pontosság és ismételhetőség (pozíciós pontosság mérése), a felbontás (minimális ízületi mozgási távolság vagy elfordulási szög), a munkatartomány (az elérhető pontok halmaza a véghatásszervnél), a maximális sebesség (a hatékonyságot befolyásoló) és a teherbírás (a maximális tömeg, amelyet működés közben elvisel).
Végül megemlítjük, hogy az ipari robotokat számos csúcstechnológiás iparágban széles körben alkalmazzák, és a jövőbeli fejlesztési trendek négy szempontra összpontosítanak: intelligencia (az észlelési és döntési funkciók javítása), az együttműködésen alapuló vezérlés (az emberi-gép és a több{2}}eszköz integrációjának optimalizálása), a szabványosítás és modularizálás (a költségek csökkentése és a hatékonyság javítása), valamint az új mechanikai konfigurációk hozzáigazítása (az összetett működéshez).
